„A színeknek különböző tulajdonságaik vannak. Lehetnek tiszták, intenzívek, sötétek, melegek, hidegek…” 120 éve született Moholy-Nagy László festő, szobrász, fotográfus, művészeti író, akinek neve a modern képzőművészet legnagyobbjai között szerepel.
„A színeknek különböző tulajdonságaik vannak. Lehetnek tiszták, intenzívek, sötétek, melegek, hidegek…” 120 éve született Moholy-Nagy László festő, szobrász, fotográfus, művészeti író, akinek neve a modern képzőművészet legnagyobbjai között szerepel.„Nem a tárgy, az ember a cél” – vallotta a világhírű magyar származású művész, aki radikálisan kísérletező művészegyéniség volt, aki otthonosan mozgott a festészet, a szobrászat, a fotó- és filmművészet, de az ipari formatervezés, a látványtervezés és a reklám területén is.
Százhúsz éve, 1895. július 20-án született Weisz László néven a Bács megyei Bácsborsódon Moholy-Nagy László festő, szobrász, fotográfus, művészeti író. Apja kitántorgott Amerikába, nagybátyja a vajdasági Moholpusztán (ma Mol) nevelte. Szegeden járt gimnáziumba, Budapesten a jogi karra, majd katona lett.
Első világháborús sebesülése után, a sebesüléséből lábadozva a kórházban kezdett rajzolni és háborús képeslapokat festeni. Csatlakozott Ady Endre köréhez, majd egy rajziskolába járt. Először 1918-ban a Nemzeti Szalonban állított ki, Nemes-Lampérth, Uitz és Tihanyi festészete hatott rá, s aláírta a magyar aktivisták kiáltványát. Szimpatizált a forradalmakkal, de az eseményektől távol maradt. A bukás után Ausztriába ment, 1921-től Berlinben funkcionalistákkal, dadaistákkal dolgozott.
A magyar avantgárd egyik legfiatalabb művészeként hamarosan csatlakozott Kassák Ma-köréhez, fa- és linómetszetei Kassák Lajos Ma című folyóiratában jelentek meg Bécsben, forrásuk az ipari táj és a mozgás volt. 1922-ben Kassákkal szerkesztette a magyar és német nyelvű Új művészek könyvét. Malevics és El Liszickij hatására különböző anyagú absztrakt konstrukcióit 1922-ben a berlini Sturm galéria mutatta be.
Ennek nyomán Walter Gropius meghívta a Bauhausba, 1923-től Weimarban, majd Dessauban ő lett az előkészítő tanfolyam s a fémműhely, később a fotócsoport vezetője is. E munka mellett grafikai mappákat, tipográfiai terveket készített és a Bauhaus-könyveket Gropiusszal szerkesztette; Festmény, fényképezés, film című kötete 1925-ben jelent meg, írásait kolozsvári, pesti és brnói folyóiratok közölték. Liszickijjel közösen állított ki, legharmonikusabb olajképeit, fotogramjait, fotóplasztikáit és kollázsait ekkor alkotta, a Ma közölte egy filmforgatókönyvét is. Fénykísérleteit fotóval, filmmel és háromdimenziós objektekkel folytatta.
1928-ban Gropiusszal ő is megvált a Bauhaustól, Berlinbe ment, s a párizsi Werkbund-kiállításon mutatta be Fény-tér-modulátor című kinetikus szerkezetét, ennek nyomán jött létre Fekete-fehér-szürke árnyjáték című absztrakt filmje. Rövidfilmjei a városi életet mutatták be, díszleteket, fény és hangeffektusokat készített Piscator színházának, operaelőadások díszleteit és világítását tervezte. Részt vett a modern építészek (CIAM) athéni kongresszusán, előadott a pozsonyi iparművészeti iskolában. 1932-1934 között a párizsi Abstarction Création csoporttal állított ki.
A nácizmus elől 1934-ben Hollandiába, majd Angliába ment, hirdetés-, kiállítás- és filmtervező volt, életmű-kiállítását a London Gallery mutatta be. 1937-ben Gropius révén meghívták Amerikába, Chicagóban létrehozta az Új Bauhaust. (A nácik ekkorra már eltüntették műveit a német múzeumokból.) Ám támogatói tönkrementek, Moholy-Nagy reklámtervező lett, majd megalapította a School of Design-t. Ez Simonaukban, Illinoisban működött 1940-től, a háborúban sebesültek munkaterápiás kezelését végezték. 1944-ben az amerikai dizájn fontos műhelyeként chicagói üzletemberek révén Institute of Design néven főiskola lett.
1945-ben megbetegedett leukémiában, de haláláig dolgozott a Mozgásban-látás című könyvén, szellemi végrendeletén, filozófiai és szellemi kérdéseket is tárgyalva. 1946. november 24-én halt meg Chicagóban.
„A színeknek különböző tulajdonságaik vannak. Lehetnek tiszták, intenzívek, sötétek, melegek, hidegek; tűnhetnek nagynak vagy kicsinek, közelinek vagy távolinak, könnyűnek vagy súlyosnak, koncentrikusnak vagy excentrikusnak. A mély színek súlyosabbnak tűnnek, mint a halványak. A legkönnyebb szín a fehér és a legsúlyosabb a fekete. Minél világosabb egy szín, annál nagyobbnak tűnik. A „legnagyobb” szín a fehér, ezt követi a sárga, vörös, zöld, kék és fekete. A színek hidegek és melegek is. A zöldek, kékek és feketék hidegek;a sárgák, vörösek és fehérek melegek. A meleg szín előlépni, a hidegek pedig visszahúzódni látszanak. A szemlencse nem egyformán fókuszál minden színárnyalatra. A vörös messzelátóvá teszi a szemet, a szemlencse megvastagodását okozva. Ezért a vörös közelebbinek tűnik, mint a kék, amely a szemet közellátóvá teszi, a lencsét összelapítva. Meglehetős bonyodalom keletkezik, ha az ember tudja, hogy minden szín meleggé vagy hideggé tehető valamelyik szomszédos színnel való keveréssel.” (Moholy-Nagy László: Látás mozgásban)
Festőként és fotóművészként a fény érdekelte, amit elemi ábrázoló tényezőnek tartott. Fotogramjait kamera nélkül fényérzékeny papírra komponálta, átlátszó vagy polírozott felületre készített olajképei áramló, hullámzó fényhatást teremtettek. Üvegarchitektúrái különböző technikával készültek, átlátszó térplasztikái, fénymobiljai változtatták fény- és térhatásukat. A reklámgrafika és tipográfia terén is maradandót alkotott. Kerülte az érzelmességet, művei konstruktív kompozíciók, az emberi térszemlélet modelljei. A látáskultúra emelésére törekedve megújította a művészoktatást. Nem „csak” művészetet oktatott, a teljes embert nevelte, ennek révén segítette a modern művészeti irányzatok megismerését és terjedését.
Főműve, Az anyagtól az építészetig a Bauhaus alapjait tárgyaló előadásaira épül (1929). Önéletrajza 1947-ben Abstract of an Artist címen jelent meg. Életét és munkásságát felesége, Sibyl Moholy-Nagy Moholy-Nagy, Kísérlet a teljességre című könyve elemzi, amely 1950-ben jelent meg angolul.
„Megdöbbentő a világ társadalmi és gazdasági káosza, és az egyén intellektuális, érzelmi és szellemi nyomora. De nincs értelme annak, hogy ezért korábbi nemzedékeket vagy egyes nemzeteket hibáztassunk, akiknek cselekedetei alapozták meg látszólag a mai zűrzavart. Tetteik mikéntjei és hogyanjai a képzelőerő hiányából, illetve az osztályhelyzetből és a társadalmi tudatlanságól eredő rövid távú lépések következményei voltak. Nemzedékünk kötelessége rámutatni erre a tényre, mert szembe kell szállni azzal a feltevéssel, hogy valami gondviselésszerű rejlik az emberi fogyatékosságok és egy ártalmas gazdasági és társadalmi gépezet mögött;hogy bajainkért nem mi vagyunk felelősek, hanem őseink. Csak akkor remélhetjük a helyzet javulását, ha feladjuk a metafizikai értelmezéseket, és az emberi történelem tudományos elemzését állítjuk azok helyébe. Az ember által alkotott hagyományt szüntelenül újra kell értékelni, ragaszkodni kell hozzá, vagy feladni, de alapvető, közös szükségletek alapján, nem pedig olyan téveszmékre támaszkodva, amelyek csak arra alkalmasak, hogy palástolják a társadalmi felelősség kérdését.
Értelmi képességeink, szenvedélyeink és energiáink összpontosításával visszanyerhetjük a feledésbe merült alapelemeket. Nemzedékünk nem térhet ki a feladat elől, hogy újra megvizsgálja az egészséges élet elemeit, mert csak ezeknek a mértékként való használatával tisztázhatjuk a viszonyokat, amelyek között élünk.” (Moholy-Nagy László: Látás mozgásban)
Moholy-Nagy hitt abban, hogy a tárgyformálás révén megreformálható a társadalom, s hogy a modern technika összhangba hozható a művészettel: a Parker 51 típusú, ma is használt tollat ő tervezte. Nyugaton ő a legismertebb magyar képzőművész, itthon a két háború közt túl kommunisztikusnak tartották elveit, később idealistának és utópistának vélték.
Műveit a világban szinte mindenhol megtalálhatók szétszórva, sok műve van a bécsi Modern Művészetek Múzeumában, számos alkotása található amerikai múzeumokban. 1995-ben Kecskeméten mutatták be képeit, fotóit és kollázsait, kiadták 100 fotó című fényképalbumát. 2011-ben a Ludwig Múzeumban tekinthettük meg munkáit egy nagyszabású kiállítás keretében.
